Rendező- koreográfus: Fundák Kristóf
Zene: Bede Péter, Boda Gellért, Dióssy Ákos, Fundák Kristóf, Schneider
Szilveszter
Táncosok: Bacsó Lilla, Balogh János, Dr. Fehér Csaba, Fundák Kristóf,
Fundák-Kaszai Lili, Józsa Tamás, Scharek Nóra Júlia
Az előadás legfőbb törekvése, hogy bemutassa, az emberi lélek hogyan jut el menthetetlenül az
elsorvadás állapotáig. Mik azok a külső tényezők amelyek láthatóan, vagy
láthatatlanul elősegítik az emberi test lélektelenné válását.
Milyen hosszú folyamatra van szükség, hogy a teljes valódi erőtől duzzadó,
küzdő emberi lélek, harcolva sajátmaga, egy közösség, vagy az egész emberiség
igazságtalanságaival szemben, teljesen feladja ezt a küzdelmet és elillanva,
kiszállva az emberi testből otthagyja azt, mint egy mozgó, de élettelen
tárgyat.
<<<<< FOUNDRY DANCE THEATRE >>>>>
Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili által létrehozott Öntöde
Színház a tavalyi évben alakult. Barátaik és az
Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes táncosainak
közreműködésével mutatták be első projektjüket, a Lélekvesztőt.
Az Öntöde Színház célja, hogy egy közösségben lehetőséget teremtsen a különböző
ötletekből és nézőpontokból ébredő gondolatok megszületésének, olyan kollektív
matériát hozva létre, melynek forrása a különbözőségből fakad. A társulat ars
poeticája a közös alkotás, a gondolatok öntödében történő nemesítése és
összeolvasztása, melyek formába öntéséhez a Kárpát-medencében megtalálható
anyanyelvi mozgáskincsre támaszkodnak.
![]() |
Fotó: Molnár János |
Mióta foglalkoztok tánccal és Ti ketten hogyan
találkoztatok?
Kristóf: Ez
szerencsére egy hosszú történet, hiszen már hét éves korom óta táncolok,
elsődlegesen a néptáncból táplálkozunk Lilivel. Csepelen kezdtem el táncolni,
majd a Vadrózsa Táncegyüttesben voltam, ezután a Jászság Népi Együtteshez
kerültem, végül a Fitos Dezső Társulatnál táncoltam. Tehát mint táncos megléptem
bizonyos lépcsőfokokat. Jelenleg 10 éve már, hogy vezetek egy amatőr együttest,
az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttest. Feleségemmel, Lilivel, három éve kezdtük
el a felnőtt képzést is, a gyerek képzés pedig már tíz éve fut.
2012 óta voltak
kitekintéseim a táncszínház világába is, főleg különböző kamara projekteket
próbáltam ki. Ezután pedig már harminc-negyven fős nagyobb együttesekkel is
sikeres produkciókat hoztunk létre.
2018-ban hoztátok létre az Öntöde Színházat vagy más néven a Foundry Dance Theatre-t. Mesélnétek ennek a megalakulásáról?
2018-ban hoztátok létre az Öntöde Színházat vagy más néven a Foundry Dance Theatre-t. Mesélnétek ennek a megalakulásáról?
Kristóf: Az Öntöde Színház azért jött létre, hogy az új táncszínházi előadásainkat
külön tudjuk kezelni a többi futó
projektünktől. Ennek keretein belül jelent meg az InAnima is. Az elkövetkező
időszakban főleg kamara felállásban dolgozunk , ez maximum hét-nyolc főt
jelent, de szólókban, duettekben is gondolkozunk. Jelenleg a fő cél, hogy
külföldre is el tudjunk jutni ezekkel a projektekkel.
Akkor, ha jól értem, elsődlegesen a néptánc az, ami az előadásaitok főbb stílusa?
Akkor, ha jól értem, elsődlegesen a néptánc az, ami az előadásaitok főbb stílusa?
Lili:
Igen, ez egy jó kiindulási alap, egyfajta bázis. Sokszor atomi szintre bontjuk
le a mozdulatokat és abból építünk teljesen új mozgássorokat.
Kristóf: Ezenkívül a főbb foglalkozásunk a néptánc tanítás, ezt is próbáljuk minél
frissebben, újabban kivitelezni.
A néptánchoz mostanában automatikusan
hozzácsatolják az emberek a hagyományőrzés, akár a nacionalizmus fogalmait is.
Ti foglalkoztok ezekkel a munkáitok kapcsán?
Kristóf: Hagyományőrzéssel nem, de városi
hagyományőrzéssel igen. Ez azt jelenti, hogy egy városi gyerek, hogyan tud
magáénak érezni egy falusi kultúrát és ezt hogyan tudja átkonvertálni akár az ő
13. kerületi életébe.
Említettétek, hogy külföldre szeretnétek eljutni;
akkor oda is ezt a szellemiséget terjesztenétek?
Kristóf: Igen, mi azon próbálunk dolgozni, hogy hogyan
tudunk egy olyan tánctechnikát kialakítani, ami kortárs, de a mi őseink
mozgásvilágára is hagyatkozik. Jó példa lehet erre Akram Khan, aki az indiai
katakot elképesztő módon ötvözte a kortárs technikával. Ezt hihetetlen egyedi,
egyéni és erős. Vissza szeretnénk menni a gyökerekhez és létrehozni abból
valami teljesen egyedi, új táncnyelvet.
Ez, amiről beszéltek azért is érdekes, mert
rengeteg toposszal dolgozhattok így, amit az emberek kollektív tudatalattijából
kell előcsalogatni, nem?
Lili: De! Az
Avignon OFF Fesztivál programjában, a taiwani Tijmur Dance Theatre egy nagyon
ősi, “talán" folklór mozdulatokon alapuló koreográfiáját láthattuk,
melynek záró opusza egy altató ének volt. Nem kellett ismernem a nyelvüket
ahhoz, hogy megértsem, mit szeretnének közölni velem. Pont ezek a toposzok,
amiket említettél, segítettek abban, hogy egyből felismerhető legyen számomra
az altató dallama. Ehhez hasonló univerzális eszköztárat szeretnénk mi is a
közönség elé tárni.
Ezután akkor megkérdezem, hogy az InAnima is inkább az
asszociatív, mintsem a narratív történetmesélést használja?
Kristóf: Igen, abszolút. Van egy hatalmas történelmi
vezetése az egésznek, de inkább az asszociációra tesszük a hangsúlyt.
![]() |
Fotó: Balogh Roland |
Milyen volt a munkafolyamatotok?
Lili: Kőkeményen
dolgoztunk mind a heten, hiszen kivétel nélkül néptáncos alapképzettséggel
rendelkezünk. Mi mindig alapmotívumokban gondolkodunk (2/4, 4/4). Nagyjából két
hónapnak kellett eltelnie, hogy mindannyian ki tudjunk lépni a berögzött
keretekből.
Kristóf: Többek között a felsőtest elegáns, berögzött formáit szeretnénk
megbontani, hiszen deréktól lefelé nagyon színes a néptánc, onnan felfelé
sokkal kevésbé, de ezt is úgy fejlesztenénk, hogy a miénk legyen. Erre már
voltak kísérleteink és még mindig keressük azokat a forrásokat, amikből érdemes
tovább építkezni.
Továbbá kialakítottunk az
InAnima próbák folyamán egy új munkamódszert is, amit még mindig
tökéletesítünk, de abban segít, hogy ezeket az új formákat meg tudjuk találni.
Az előadásotok leírása nagyon sok filozófiai kérdést fogalmaz meg.
Tematikailag mi volt az elődásotok főbb fókusza?
Kristóf: Az ősrobbanástól indul a történet, ahol először csak a testek bolyongását
és az idő múlását érzékeljük, majd ahogy megyünk előre az időben egyszercsak a
test és a lélek találkozik egymással. Megelevenednek a testek és elkezdenek
kommunikálni. Ebben az állapotban mind boldogak és egyenlőek. Ezután pedig
egyre inkább jönnek a konfliktusok, leginkább az alá-fölé rendeltségek.
Lili:
Itt jelennek majd meg a történelmi példák. Ezután jutunk el a mai monotonizált
állapotig, ahol az emberek már egyáltalán nem figyelnek egymásra. Egy
robotizált állapottal találkozunk, ahol minden kiüresedett.
Nagyon fontos része az előadásotoknak a zene. Ezt hogyan komponáltátok meg?
Kristóf: A zene is, ahogy a mozgás erősen
asszociatív motívumokat tartalmaz. Bede
Péter improvizatív játéka, Boda Gellért élőzenéjével kiegészülve színesíti a darabot.
Schneider Szilveszter ütőhangszeres játéka kitűnő alapot nyújt a darab
folyamatosságához. Az előadás dramaturgiai csúcspontján Lili éneke is
felcsendül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése