Interjú Fundák Kristóffal és Fundák-Kaszai Lilivel az InAnima című előadásról

Rendező- koreográfus: Fundák Kristóf

Zene: Bede Péter, Boda Gellért, Dióssy Ákos, Fundák Kristóf, Schneider Szilveszter 

Táncosok: Bacsó Lilla, Balogh János, Dr. Fehér Csaba, Fundák Kristóf, Fundák-Kaszai Lili, Józsa Tamás, Scharek Nóra Júlia

Fotó: Balogh Roland

<<<<<INANIMA - LÉLEKVESZTŐ >>>>>

Az előadás legfőbb törekvése, hogy bemutassa, az emberi lélek hogyan jut el menthetetlenül az elsorvadás állapotáig. Mik azok a külső tényezők amelyek láthatóan, vagy láthatatlanul elősegítik az emberi test lélektelenné válását.

Milyen hosszú folyamatra van szükség, hogy a teljes valódi erőtől duzzadó, küzdő emberi lélek, harcolva sajátmaga, egy közösség, vagy az egész emberiség igazságtalanságaival szemben, teljesen feladja ezt a küzdelmet és elillanva, kiszállva az emberi testből otthagyja azt, mint egy mozgó, de élettelen tárgyat.

<<<<< FOUNDRY DANCE THEATRE >>>>>

Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili által létrehozott Öntöde Színház a tavalyi évben alakult. Barátaik és az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes táncosainak közreműködésével mutatták be első projektjüket, a Lélekvesztőt. Az Öntöde Színház célja, hogy egy közösségben lehetőséget teremtsen a különböző ötletekből és nézőpontokból ébredő gondolatok megszületésének, olyan kollektív matériát hozva létre, melynek forrása a különbözőségből fakad. A társulat ars poeticája a közös alkotás, a gondolatok öntödében történő nemesítése és összeolvasztása, melyek formába öntéséhez a Kárpát-medencében megtalálható anyanyelvi mozgáskincsre támaszkodnak.

Fotó: Molnár János

Mióta foglalkoztok tánccal és Ti ketten hogyan találkoztatok?

Kristóf:  Ez szerencsére egy hosszú történet, hiszen már hét éves korom óta táncolok, elsődlegesen a néptáncból táplálkozunk Lilivel. Csepelen kezdtem el táncolni, majd a Vadrózsa Táncegyüttesben voltam, ezután a Jászság Népi Együtteshez kerültem, végül  a Fitos Dezső Társulatnál  táncoltam. Tehát mint táncos megléptem bizonyos lépcsőfokokat. Jelenleg 10 éve már, hogy vezetek egy amatőr együttest, az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttest. Feleségemmel, Lilivel, három éve kezdtük el a felnőtt képzést is, a gyerek képzés pedig már tíz éve fut. 

2012 óta voltak kitekintéseim a táncszínház világába is, főleg különböző kamara projekteket próbáltam ki. Ezután pedig már harminc-negyven fős nagyobb együttesekkel is sikeres produkciókat hoztunk létre.

2018-ban hoztátok létre az Öntöde Színházat vagy más néven a Foundry Dance Theatre-t. Mesélnétek ennek a megalakulásáról?

Kristóf: Az Öntöde Színház azért jött létre, hogy az új táncszínházi előadásainkat külön tudjuk  kezelni a többi futó projektünktől. Ennek keretein belül jelent meg az InAnima is. Az elkövetkező időszakban főleg kamara felállásban dolgozunk , ez maximum hét-nyolc főt jelent, de szólókban, duettekben is gondolkozunk. Jelenleg a fő cél, hogy külföldre is el tudjunk jutni ezekkel a projektekkel.

Akkor, ha jól értem, elsődlegesen a néptánc az, ami az előadásaitok főbb stílusa?

Lili: Igen, ez egy jó kiindulási alap, egyfajta bázis. Sokszor atomi szintre bontjuk le a mozdulatokat és abból építünk teljesen új mozgássorokat.

Kristóf: Ezenkívül a főbb foglalkozásunk a néptánc tanítás, ezt is próbáljuk minél frissebben, újabban kivitelezni.

Lili: Leginkább aktualizálni próbáljuk.

Fotó: Herbs Rudolf

A néptánchoz mostanában automatikusan hozzácsatolják az emberek a hagyományőrzés, akár a nacionalizmus fogalmait is. Ti foglalkoztok ezekkel a munkáitok kapcsán?

Kristóf: Hagyományőrzéssel nem, de városi hagyományőrzéssel igen. Ez azt jelenti, hogy egy városi gyerek, hogyan tud magáénak érezni egy falusi kultúrát és ezt hogyan tudja átkonvertálni akár az ő 13. kerületi életébe.

Említettétek, hogy külföldre szeretnétek eljutni; akkor oda is ezt a szellemiséget terjesztenétek?

Kristóf: Igen, mi azon próbálunk dolgozni, hogy hogyan tudunk egy olyan tánctechnikát kialakítani, ami kortárs, de a mi őseink mozgásvilágára is hagyatkozik. Jó példa lehet erre Akram Khan, aki az indiai katakot elképesztő módon ötvözte a kortárs technikával. Ezt hihetetlen egyedi, egyéni és erős. Vissza szeretnénk menni a gyökerekhez és létrehozni abból valami teljesen egyedi, új táncnyelvet.

Ez, amiről beszéltek azért is érdekes, mert rengeteg toposszal dolgozhattok így, amit az emberek kollektív tudatalattijából kell előcsalogatni, nem?

Lili: De! Az Avignon OFF Fesztivál programjában, a taiwani Tijmur Dance Theatre egy nagyon ősi, “talán" folklór mozdulatokon alapuló koreográfiáját láthattuk, melynek záró opusza egy altató ének volt. Nem kellett ismernem a nyelvüket ahhoz, hogy megértsem, mit szeretnének közölni velem. Pont ezek a toposzok, amiket említettél, segítettek abban, hogy egyből felismerhető legyen számomra az altató dallama. Ehhez hasonló univerzális eszköztárat szeretnénk mi is a közönség elé tárni.

  

Ezután akkor megkérdezem, hogy az InAnima is inkább az asszociatív, mintsem a narratív történetmesélést használja?

Kristóf: Igen, abszolút. Van egy hatalmas történelmi vezetése az egésznek, de inkább az asszociációra tesszük a hangsúlyt.

Fotó: Balogh Roland

Milyen volt a munkafolyamatotok?

Lili: Kőkeményen dolgoztunk mind a heten, hiszen kivétel nélkül néptáncos alapképzettséggel rendelkezünk. Mi mindig alapmotívumokban gondolkodunk (2/4, 4/4). Nagyjából két hónapnak kellett eltelnie, hogy mindannyian ki tudjunk lépni a berögzött keretekből.

Kristóf: Többek között a felsőtest elegáns, berögzött formáit szeretnénk megbontani, hiszen deréktól lefelé nagyon színes a néptánc, onnan felfelé sokkal kevésbé, de ezt is úgy fejlesztenénk, hogy a miénk legyen. Erre már voltak kísérleteink és még mindig keressük azokat a forrásokat, amikből érdemes tovább építkezni.

Továbbá kialakítottunk az InAnima próbák folyamán egy új munkamódszert is, amit még mindig tökéletesítünk, de abban segít, hogy ezeket az új formákat meg tudjuk találni.

Az előadásotok leírása nagyon sok filozófiai kérdést fogalmaz meg. Tematikailag mi volt az elődásotok főbb fókusza?

Kristóf: Az ősrobbanástól indul a történet, ahol először csak a testek bolyongását és az idő múlását érzékeljük, majd ahogy megyünk előre az időben egyszercsak a test és a lélek találkozik egymással. Megelevenednek a testek és elkezdenek kommunikálni. Ebben az állapotban mind boldogak és egyenlőek. Ezután pedig egyre inkább jönnek a konfliktusok, leginkább az alá-fölé rendeltségek.

Lili: Itt jelennek majd meg a történelmi példák. Ezután jutunk el a mai monotonizált állapotig, ahol az emberek már egyáltalán nem figyelnek egymásra. Egy robotizált állapottal találkozunk, ahol minden kiüresedett.

Kristóf: Ez lenne a lélek. Megszületik és egyből meg is hal.

Fotó: Balogh Roland

Nagyon fontos része az előadásotoknak a zene. Ezt hogyan komponáltátok meg?

Kristóf: A zene is, ahogy a mozgás erősen asszociatív  motívumokat tartalmaz. Bede Péter improvizatív játéka, Boda Gellért élőzenéjével kiegészülve színesíti a darabot. Schneider Szilveszter ütőhangszeres játéka kitűnő alapot nyújt a darab folyamatosságához. Az előadás dramaturgiai csúcspontján Lili éneke is felcsendül. 

Az interjút készítette Stern Lili