Interjú Deák Lilivel és Nagy Enikővel (te)nder című előadásukról

Virtuális társkeresés futószalagon, avagy a húspiac fellendülése napjainkban.

Az online ismerkedés beépült mindennapjainkba, de erről nyíltan nem beszélünk. Szükségét érezzük, feldolgozni és gondolkodni a lelkünkben felmerülő folyamatokról. Nem tudjuk, hogy milyen érzelmi hatással van ránk, mert egy hamis képet mutatva próbáljuk megtalálni az igényeinknek megfelelő társat, csak pár kép alapján. A futószalagon felkínált „jövendőbelik”, az a lehetőség, hogy egymás után folyamatosan érkező, első ránézésre hozzánk illő személyekkel találjuk magunkat szemben a telefonunk képernyőjén keresztül, arra buzdít minket, hogy minél többel megismerkedjünk, ami felszínességet eredményez. Milyen frusztrációkkal és tévképzetekkel jár ez a véget nem érő folyamat?

Deák Lilivel és Nagy Enikővel Stern Lili beszélgetett a márciusi előadás előtt.


Honnan jött az ötlet, hogy ketten koreografáltok meg egy előadást?

Enikő: Baráti ismeretség volt az alapja annak, hogy mi elkezdtünk együtt dolgozni.  Lili pályázni szeretett vona az Ambíció tehetségprogramra és így kért meg arra, hogy dolgozzunk együtt. Mindig is ki akartam magamat próbálni koreográfusként.

Lili: Ezenkívül más stílust képviselünk mind a ketten, ezért gondoltam, hogy jó lenne, ha együtt alkotnánk, hogy minél érdekesebb legyen a darab mozgásnyelve.

Az előadásban melyik stílus lesz az előtérben?

Lili: Kortárstáncot részesítettük előnyben, annak ellenére, hogy nekem a klasszikus balett kézenfekvőbb terület lenne.

Enikő: Ebben a stílusban tudunk leginkább együtt dolgozni. Nekem a kortárstáncban van a legszéleskörűbb ismeretem.

Így akkor feljön a kérdés, hogy az előadásotokban konkrét történet van vagy inkább az asszociativitásra törekedtek?

Enikő: Van egy konkrét történetünk, amit közösen alkottunk. Egy férfi szemszögéből mutatjuk  be a Tindert. és hogy mit is kapcsolunk hozzá a közvéleményben. Azt is fontos megemlíteni, hogy a fiú gondolatait nem fogjuk megismerni. A darabban az ő szerepe egy „eszköz”, amin keresztül megismerhetjük a különböző típusú felhasználókat.

Lili: Továbbá bemutatjuk azt is, hogy milyen előítéleteket gyártunk. Akár férfi, akár női szempontból. Brutális, hogy  mennyire gyorsan, milyen cimkékkel tudunk felruházni embereket és milyen hirtelen is hozunk döntést arról, hogy balra vagy jobbra húzzuk őket.

Ez a nagyon intenzív belső folyamat, hogyan tud megjelenni mozgásban?

Lili: Próbálunk mindent minél jobban felnagyítani. Rengeteg visszatérő elem lesz a mozgásban, amik segítenek majd a befogadóknak, hogy hogyan asszociáljanak egyes történésekre, belső vívódásokra. A gesztikulációra tettük a hangsúlyt, hétköznapi mozdulatokból, jelekből inspirálódunk.

Tulajdonképpen miért döntöttetek úgy, hogy a Tinder témákörét érdemes körbejárni és egyáltalán előadást készíteni belőle?

Enikő: Mi eredetileg a barátság témakörével akartunk foglalkozni és azt színpadra vinni, de nem igazán működött ez a koncepció. Ezután pár héttel beszélgettünk Lilivel, ami alatt került sor a Tinderre.

Lili: Tinderes történeteket kezdtünk mesélni egymásnak, amikor viccből mondtuk, hogy mennyire jó lenne, ha a Tinderről készítenénk előadást. Ekkor rájöttünk arra, hogy erről tulajdonképpen rengeteget tudunk vagy halottunk róla, emellett mind a ketten a részesei voltunk.

Enikő: Arra a kérdésre pedig, hogy miért érdemes körbejárni ezt a témát, azt tudom válaszolni, hogy nem foglalkoznak vele az emberek, nem beszélünk erről a nyilvánosság előtt. Egyáltalán normális -e az, hogy akár a  wc-n ülve keresik az emberek a  párjukat?

Nektek milyen élményeitek vannak, amik annyira meghatározóak voltak, hogy úgy döntöttetek, hogy ezt érdemes megosztani másokkal is?

Lili: Minket inkább az érdekelt, hogy miért kaptak rá erre, ennyire az emberek. Miért függnek rá a használói?

Enikő: Nem az élmenyeinket akartuk feldolgozni, hanem a jelenséget bemutatni.

Az előadás szereplői, akik nem csak ti vagytok, hanem több másik táncos is, hogyan viszonyulnak ehhez a témához?

Enikő: Nagyon nyitottak. Van, akinek semmilyen tapasztalata nincsen a Tinderrel kapcsolatban, viszont akadnak páran, akik már használták vagy még használják, így elég vegyes a fehozatal, de épp ettől lesz érdekes és igazi az egész.

Hogyan nézett ki a kutatómunkátok, amit már említettetek?

Enikő: Több internetes csoportba is beléptünk, ahol idegenek történeteivel ismerkedtünk meg, regisztráltunk a Tinderre fiúként, hiszen addig csak lányként ismertük a programot.

Lili: Hihetetlen érdekes volt megnézni azt, hogy milyen lányok vannak fent és ők hogyan próbálják bemutatni magukat. Teljesen más formákat/stratégiákat használnak a férfiakhoz képest - a  leírások, bemutatkozások vagy a képek terén.

Enikő: Mozgásban pedig mindig improvizálásból kezdünk dolgozni. Egyébként sokszor nehéz, hogy nem csak alkotói, de szereplői is vagyunk a darabnak.

Lili:A próbafolyamat szellemileg is nagy kihívás, de a többi táncos sokat segít nekünk. Jól tudunk dolgozni az ő karaktereikből, mozgásukból. Alakítgatjuk őket, mindent kipróbálunk velük, ez nagyon fontos része a folyamatnak. Műhelymunka az, amit csinálunk. Ettől lesz mindenkié az előadás, és ettől válik sokkal nagyobb élménnyé is.

Az előadás március 19-én és 20-án 19:00-kor látható a Bethlen Téri Színházban.

Az interjút Stern Lili készítette.